Szigetvári Andrea

Valami, ami nem a vonat, zakatol(t) Kelenföldön | Szigetvári Andrea

Valami, ami nem a vonat, zakatol(t) Kelenföldön

A széles sztereóban zakatoló tárgy sajnos már a múlté, de a hangja megmaradt a felvevőmön. A kelenföldi vasútállomás régi hirdetőtáblája (kb. féléve cserélték le) varróműhelyt megszégyenítő intenzitással jelezte, amikor átrendeződött a menetrend, azaz az első helyen lévő vonat elhagyta a pályaudvart, így mindenki egy sort előreléphetett. A tábla oszlopokból és sorokból állt, a cellákban fémlemezek pörögtek. A városok helyén annyi fémlemez, ahány város, a számok sorban1-10-ig. A táblán (talán helyhiány miatt) csak 5 sor volt, ezért három nagy egységet használtak, hogy ne csak 5 járatot lehessen megjeleníteni. Két egység mutatta az induló, egy pedig az érkező vonatokat. Egy egységen sok (nem emlékszem pontosan, hány) oszlop mutatta az indulási/érkezési időt, az indulási/érkezési helységet, a vonat nevét, a vágány számát, az esetleges késést, stb. A három táblázat egymás mellet jó széles helyet foglalt el, amitől rendes szeteróérzet alakult ki, ha minden tábla működött. A vasútállomás viszonylag kicsi, visszhangos helyiség. Én Magyarországon nem láttam még ennél lepusztultabb, retróbb állomást, talán diák koromban, Lengyelországban találkoztam ilyen helyekkel, de akkor ott még a boltokban csak ecet és ketchup volt a polcokon. Az ajtó festéke alól kilátszik a régi korhadt fa, néhol repedések, lyukak látszanak. A zsanér rég nem látott olajat, minden nyitásra szépen betölti a teret a visszhangzó nyikorgás. Ezért nem is lehet távolról felvenni a hirdetőtáblát, viszonylag közel mentem a mikrofonnal a tábla közepéhez. Ettől különböző intenzitások, térbeni helyzetek alakulnak, amihez hozzákeverődik az ajtó nyikorgása, az utasok beszéde és a hangosbemondó hirdetményei.
blog comments powered by Disqus